A vallás az erkölcs bölcsője? (1/4 rész)

Mindenképp szeretnék tisztázni pár dolgot, mielőtt folytatnám a második bejegyzéssel. Először is, hogy miért ezt a témát választottam második bejegyzésnek. Amellett hogy fontosnak tartom a szabadságjogok megfelelő és hiteles alkalmazását, az sem elhanyagolható ok, hogy tisztázzunk egy másik téveszmét is, vagy ha nem is tisztázni, de körbejárni, kicsit megrágni és meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Mégpedig azt, hogy milyen kapcsolata van az erkölcsnek és a vallásnak.

Lehet, hogy sok helyen R.D. "hangját" halljátok, csak egy másik unalmas ember írásából. Ezt nem is szeretném leplezni., hisz kitől inspirálódnék, ha nem a jelenkor egyik legnagyobb elméjétől. Mindamellett, hogy a modernkor és talán mindenidők egyik legnagyobb evolúcionistáját idézem néha, vagy az ő forrásaiból idézek, szeretném mindig a saját meglátásaimmal is kiegészíteni.

Ennek a blognak, nem az a célja, hogy revolúciót provokáljon, hanem egy egészséges beszélgetés és vita színhelye legyen, és nem utolsó sorban az, hogy ezeknek a gondolatokkal milyen formája vetül a mindennapokra.

Visszatérve, több perspektívából szeretném megvilágítani e témát. Először mindenképp az ember és az erkölcs közös evolúcióját járnám körül, hogy evolúciós szempontból miért lehetett számunkra előnyös ennek a komplex viselkedésformának a kialakulása.

Mivel ez egy több oldalú kapcsolat, hogy úgy mondjam egy hármas kör, ezért ezt teljes egészében nem vehetem, így kisebb alfejezetekbe tárgyalom.

Az ember és az erkölcs


Az erkölcs vagy morál fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatunkban a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Erk%C3%B6lcs)

Ez az meghatározás kitűnő számomra, mert tartalmazza azt amire én kíváncsi vagyok, mégpedig itt jól megérthető, hogy erkölccsel csak mi emberek rendelkezünk. Gondolom ezzel nem is mondtam semmit újat. Próbáljuk hát akkor két párhuzamos vonalat húzni az erkölcs és az emberek közé úgy, hogy figyelembe vesszük azt, hogy mi vagyunk a legkomplexebb élőlények a Földön és csak mi rendelkezünk ezzel a "csodával". Az még kevés emberbe merült fel, hogy lehetséges az, hogy az erkölcs volt az több tízezer évvel ezelőtt kialakult lelki folyamat amivel többek voltunk mint a többi élőlénynek? Én ezt egyáltalán nem tartom kizártnak.

Lássuk csak:

Több kutatás és ásatás alátámasztja azt a tényt, hogy szociális élőlények voltunk (és vagyunk), ami arra enged következtetni, hogy nélkülözhetetlen volt a csoporton belül "kapcsolatokat" létesíteni azért, hogy jobban megértsük a másikat. Ezzel kapcsolatosan nem olvastam tudományos cikket, de nem tartom kizártnak, hogy az erkölcs ugyanazt az evolúciós utat járta végig, mint ahogy négy lábról kettőre emelkedtünk. Minden bizonnyal azok az egyedek amelyek jobban megértették magukat a csoport többi tagjával, előnyösebb helyzetbe volt. Pl.: van egy beteg egyed, amelyik nem képes táplálékot szerezni, és ha megfelelően tudja ezt közvetíteni egy másik egyednek, hogy segítse őt, nagyobb esélye van a túlélésre. Ezek a lelki folyamat, mimikák, gesztikulációk, mind-mind nagyon fontosak.
Kicsit eltértem az erkölcstől, de fontos volt a lelki folyamatokat is belevonni, mivel úgy hiszem, hogy az érzelmi folyamatok (is!) az erkölcs alappillére. Ne felejtsük tehát el azt, hogy eddig megemlítettük az evolúciót, lelki folyamatot és szociális életet. Ha ezeket összekeverjük és összegyúrjuk megkapjuk az erkölcsöt. Ahhoz, hogy itt ne fejezzem be és tovább vigyem ezen a vonalon, valószínűleg hosszú évek során ezek a szociális emberszabásúak "rájöttek" arra, hogy ha egy csoportban élek, ahhoz, hogy ez a csoport megfelelően működjön akkor bizonyos dolgoknak eleget kell tenni. Valahogy így alakulhatott ki azok az alap erkölcsösség az emberben. Miután kialakultak ezek az alaperkölcsök, úgy mint, nem öljük meg fajtársunkat, nem lopjuk el a tulajdonát, stb. kialakult a társadalom, az a komplex szociális közösség, amely már több ezer éve, majdhogynem tökéletesen működött. Lehet túlzás, ha így fogalmazok, hogy majdnem tökéletesen, de semmiféleképpen nem hagynám figyelmen kívül, hogy mennyien vagyunk és mekkora áreát tartunk a kezünk alatt.

Az első részt tehát picit körbejártam, és ezután következik majd az ember-vallás majd erkölcs-vallás és utoljára hagyom az ember-vallás-erkölcs témát.


Jó olvasgatást!

Egy nagyszerű könyv

Teizmus - Agnoszticizmus - Ateizmus

Az elmúlt időben egyre többet foglalkoztatnak a vallások, hitek, ateisták, pro és kontra gondolatok. Miért hiszünk? Mi a hit, mire kell az nekünk és léteznek-e istenek, merre tovább? E három szó egymás utáni követése nem véletlen. Három állomásról van szó, vagy legtöbb esetben végállomásról.

Kezdeném a teizumussal, melynek nagyon régi múltja van az emberi civilizációkban, a Föld bármely pontjára megyünk ott az élő nép/közösség hisz valamiféle felsőbbrendűben amellyel magyarázhatja azokat a jelenségeket amelyek körülöttük történnek és amit nem tud a mindennapos dolgokkal megérteni. Ekkor "szükséges" egy olyan jelenségre vagy nevezzük istennek amelynek a jelenléte különösebb erőfeszítés nélkül megmagyaráz bármit ami számunkra érthetetlen. Ezeket az isteneket sorra megformálták az emberek, gondoljunk csak az ókori görög istenekre, akikben a jelentben maguk a görögök sem hisznek már, vagy ott vannak az egyiptomi istenek és sorolhatnánk még egy párat.

Mindenképp a kereszténységet emelném ki, hisz számunkra - itt gondolok főleg európaiakra - ez az elfogadott hit és vallás. Hogy miért ez a világon az egyik legelfogadottabb és legnépszerűbb? A magyarázat egyszerű. Mi európaiak mindig is szerettük saját nézeteinket ráeröltetni más népekre, így volt és van ez a vallással is. Így volt ez Ausztráliával és minden olyan területtel ahol az európaiak több időt töltöttek el. Ki-ki maga döntse el, mennyire volt ez etikus a mi részünkről.

Egy új szóval, de nem egy új érzéssel ismerkedtem meg nemrég olvasva R. Dawkins Isteni téveszve c. könyvét. Az agnoszticizmus jelensége főleg az olyan emberekre jellemző, - hogy így fogalmazzak - akikben valamiféle ellenérzése vagy gyanakvása van a hitben és a vallásban. Úgy hiszem, hogy ez egy jó állomás - de semmiféleképpen nem jó végállomás - arra, hogy tiszta szemmel lássunk. Azzal, hogy a demokrácia szabadságokat adott a kezünkbe nem csak a testi de szellemi szabadságot is maga után kellene vonja (ahová a vallást is sorolnám). Ugyanúgy minden embernek jogában áll tudni az igazat, hogy kik vagyunk, és hogy miért vagyunk itt... Szerintem nem egy felsőbbrendű valaki végett... Összegezve azt akarom mondani, hogy a gyerekeknek nem csak a Bibliát kellene a kezükbe nyomni, hanem a lehetőséget, hogy mással is megismerkedjenek.

Ennek a szónak a hallatára legtöbb ember elszörnyülködik, pfúúú te ateista vagy? Akkor te biztos gyilkos, bűnöző, erkölcstelen ember vagy... Én ezzel abszolút nem értek egyet, a válaszom a történelemben rejtőzik, gondolkodjon mindenki ezen el, nem untatnám magam ennek a boncolásával (gondolok itt főleg az elmúlt 2000 év vallási vezetőire és a vallás nevében tett cselekedeteiről).

Szomorúan nézem, hogy a vallás mennyire tudja irányítani az embereket. Betegesen hisznek, úgy hogy meg se fordul a fejükben, hogy van-e bármilyen alapja annak amiben hisznek? (igen ott a Biblia, de valóban hinnünk kell abba aminek az alapja egy olyan könyv amely Özönvízről, csodafákról, Ádámról és Éváról ír?).

Sajnos legtöbb embernek olyannyira erős a hite, hogy nincs ahhoz elég ereje, hogy megkérdőjelezze a hitet, hisz azzal bűnbe kerülne...

Az ateizmus NEM vallás, nem hit és nem sátánizmus. Hisz a logikára alapozva, ha nem hiszek Istenbe, azzal egyértelműen nem hiszek a teremtményeimben, úgy mint a sátán, paradicsom, pokol, nemde?!

A hitnek erős pszichológiai következménye van az emberre nézve, hisz "terrorizál" bennünket, folyton a pokollal fenyeget és az ördöggel. Azok se mernek NEM hinni akik egész életükben az isteni tízparancsolat megfelelően élnek, és milyen erős fájdalommal járna ez az embernek, ha megtudná és rájönne arra, hogy mindaz amire az életét szentelte és mindaz amit egy könyv ígért neki, ha betartja a parancsait, nem létezik. Ez mekkora lelki törést okozhat? Talán ez az oka annak, hogy sokak olyan hevesen tiltakoznak az ateizmus ellen? Ez is egy lehetőség.

Összegezve, engedjük meg mindenkinek, gyermekeinknek, barátainknak és minden embernek, hogy ismerkedjen meg mindkét oldallal, hagyjuk, hogy ki-ki maga döntse el, hogy mibe és kibe akar hinni. Ezt hangsúlyozza ki Dawkins is, hogy ő nem arra kér az embereket, hogy ateisták legyenek, hanem arra kéri, hogy gyermekeiknek adják meg a lehetőséget, hogy döntsék ők maguk el, hogy mit akarnak hinni, melyik oldalra akarnak állni, és ne tömjük beléjük mindazt, ami akár egész életüket lelki betegségbe taszítja.