Teizmus - Agnoszticizmus - Ateizmus
Az elmúlt időben egyre többet foglalkoztatnak a vallások, hitek, ateisták, pro és kontra gondolatok. Miért hiszünk? Mi a hit, mire kell az nekünk és léteznek-e istenek, merre tovább? E három szó egymás utáni követése nem véletlen. Három állomásról van szó, vagy legtöbb esetben végállomásról.
Kezdeném a teizumussal, melynek nagyon régi múltja van az emberi civilizációkban, a Föld bármely pontjára megyünk ott az élő nép/közösség hisz valamiféle felsőbbrendűben amellyel magyarázhatja azokat a jelenségeket amelyek körülöttük történnek és amit nem tud a mindennapos dolgokkal megérteni. Ekkor "szükséges" egy olyan jelenségre vagy nevezzük istennek amelynek a jelenléte különösebb erőfeszítés nélkül megmagyaráz bármit ami számunkra érthetetlen. Ezeket az isteneket sorra megformálták az emberek, gondoljunk csak az ókori görög istenekre, akikben a jelentben maguk a görögök sem hisznek már, vagy ott vannak az egyiptomi istenek és sorolhatnánk még egy párat.
Mindenképp a kereszténységet emelném ki, hisz számunkra - itt gondolok főleg európaiakra - ez az elfogadott hit és vallás. Hogy miért ez a világon az egyik legelfogadottabb és legnépszerűbb? A magyarázat egyszerű. Mi európaiak mindig is szerettük saját nézeteinket ráeröltetni más népekre, így volt és van ez a vallással is. Így volt ez Ausztráliával és minden olyan területtel ahol az európaiak több időt töltöttek el. Ki-ki maga döntse el, mennyire volt ez etikus a mi részünkről.
Egy új szóval, de nem egy új érzéssel ismerkedtem meg nemrég olvasva R. Dawkins Isteni téveszve c. könyvét. Az agnoszticizmus jelensége főleg az olyan emberekre jellemző, - hogy így fogalmazzak - akikben valamiféle ellenérzése vagy gyanakvása van a hitben és a vallásban. Úgy hiszem, hogy ez egy jó állomás - de semmiféleképpen nem jó végállomás - arra, hogy tiszta szemmel lássunk. Azzal, hogy a demokrácia szabadságokat adott a kezünkbe nem csak a testi de szellemi szabadságot is maga után kellene vonja (ahová a vallást is sorolnám). Ugyanúgy minden embernek jogában áll tudni az igazat, hogy kik vagyunk, és hogy miért vagyunk itt... Szerintem nem egy felsőbbrendű valaki végett... Összegezve azt akarom mondani, hogy a gyerekeknek nem csak a Bibliát kellene a kezükbe nyomni, hanem a lehetőséget, hogy mással is megismerkedjenek.
Ennek a szónak a hallatára legtöbb ember elszörnyülködik, pfúúú te ateista vagy? Akkor te biztos gyilkos, bűnöző, erkölcstelen ember vagy... Én ezzel abszolút nem értek egyet, a válaszom a történelemben rejtőzik, gondolkodjon mindenki ezen el, nem untatnám magam ennek a boncolásával (gondolok itt főleg az elmúlt 2000 év vallási vezetőire és a vallás nevében tett cselekedeteiről).
Szomorúan nézem, hogy a vallás mennyire tudja irányítani az embereket. Betegesen hisznek, úgy hogy meg se fordul a fejükben, hogy van-e bármilyen alapja annak amiben hisznek? (igen ott a Biblia, de valóban hinnünk kell abba aminek az alapja egy olyan könyv amely Özönvízről, csodafákról, Ádámról és Éváról ír?).
Sajnos legtöbb embernek olyannyira erős a hite, hogy nincs ahhoz elég ereje, hogy megkérdőjelezze a hitet, hisz azzal bűnbe kerülne...
Az ateizmus NEM vallás, nem hit és nem sátánizmus. Hisz a logikára alapozva, ha nem hiszek Istenbe, azzal egyértelműen nem hiszek a teremtményeimben, úgy mint a sátán, paradicsom, pokol, nemde?!
A hitnek erős pszichológiai következménye van az emberre nézve, hisz "terrorizál" bennünket, folyton a pokollal fenyeget és az ördöggel. Azok se mernek NEM hinni akik egész életükben az isteni tízparancsolat megfelelően élnek, és milyen erős fájdalommal járna ez az embernek, ha megtudná és rájönne arra, hogy mindaz amire az életét szentelte és mindaz amit egy könyv ígért neki, ha betartja a parancsait, nem létezik. Ez mekkora lelki törést okozhat? Talán ez az oka annak, hogy sokak olyan hevesen tiltakoznak az ateizmus ellen? Ez is egy lehetőség.
Összegezve, engedjük meg mindenkinek, gyermekeinknek, barátainknak és minden embernek, hogy ismerkedjen meg mindkét oldallal, hagyjuk, hogy ki-ki maga döntse el, hogy mibe és kibe akar hinni. Ezt hangsúlyozza ki Dawkins is, hogy ő nem arra kér az embereket, hogy ateisták legyenek, hanem arra kéri, hogy gyermekeiknek adják meg a lehetőséget, hogy döntsék ők maguk el, hogy mit akarnak hinni, melyik oldalra akarnak állni, és ne tömjük beléjük mindazt, ami akár egész életüket lelki betegségbe taszítja.
