Egy újabb valami.

Vers

Boldogságtól kifacsart lélek ez,

Azt kívánom, hogy itt lélegezz,

fülemben sikítson lelked érintése,

Én csak azt kívánom, hogy én és te…

Bánat és fájdalom rejtőzik idebenn,

Ácsorgó tekintet várja ebben

a pillanatban is, hogy itt légy.

Én azt kívánom, hogy te légy…

Ahogy elporlik a téli hó,

úgy porlik el majd e megálló

vagy meg nem álló, sarkon fecsegő

téli pillanat.

Én azt kívánom, hogy ő…

S jön majd kutyára jó és hó,

de jön majd kutyára jó idő és majd ho-hó

ezt zengi majd minden, tárva várva

várd, ha akarod, de nem lesz már oly árja

szerelme, mert odavész tetves élete.

Én azt kívánom,  hogy te…

S jön a tavasz, tél, hó, jég, eső, pillanatok.

Lesznek majd sikítások, vágyak, illatok,

érintések, könyörgések, és kísértések.

De te már nem leszel, és bárcsak én se lennék.

Én már nem kívánok…

S ha majd sorsom kovácsa

Kezemnek azt parancsolja,

Én majd újra rajszöggel feszítem kapudra,

hogy szeretlek.

Mert szeretni az tud, akit szeretnek,

Szeretni nem jó, ha nem szeretnek,

Szeretni csak a bátrak mernek,

de én gyáva voltam, érintésed hangjára megfulladtam,

Életem pezsgése odavészett,

Oda, bele a nagy Szamosba.

Mert mondani jó, de hallani csodás,

mert ajkadnak érintésed szívednek zsibbadás,

markomban tartom minden könnyedet, várom, hogy elfordulj,

hogy arcomra kenhessem, abból élnék én.

- Mert itt a vég…

Szatmár. 2012